1801 (07/09/1984) D


MALAY VÁTÁSE MADHU NIHSHVÁSE
KE GO ELE MOR PHÚL VANE
BHÁVITE PÁRI NI CÁHIYÁ DEKHI NI
BASIÁ CHILÁM ÁNAMANE
KE GO ELE MOR PHÚL VANE

MALAY VÁTÁSE MADHU NIHSHVÁSE
KE GO ELE MOR PHÚL VANE

PADA DHVANI KONO SHUNITE PÁINI
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
PADA DHVANI KONO SHUNITE PÁINI
INGITA ÁBHÁS KICHUI DÁONI
PADA DHVANI KONO SHUNITE PÁINI
INGITA ÁBHÁS KICHUI DÁONI
SVÁGATAM VARAŃA KARINI
ANÁHÚTA ELE SMITÁNANE
KE GO ELE MOR PHÚL VANE

MALAY VÁTÁSE MADHU NIHSHVÁSE
KE GO ELE MOR PHÚL VANE

TOMÁR LIILÁ BÚJHE UT́HÁ DÁY
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
TOMÁR LIILÁ BÚJHE UT́HÁ DÁY
KŚAŃEKKAT́HOR KŚAŃE PRIITIHÁR
TOMÁR LIILÁ BÚJHE UT́HÁ DÁY
KŚAŃEKKAT́HOR KŚAŃE PRIITIHÁR
ÁGAMYA TUMI AMEYA APÁR
TÁI SAOMPI NIJERE MANANE
KE GO ELE MOR PHÚL VANE

MALAY VÁTÁSE MADHU NIHSHVÁSE
KE GO ELE MOR PHÚL VANE







With the sweet respiration of the sandal breeze,
who is that who came into my floral garden?

I could not have imagined,
I could not see although I wanted to,
I remained sitting unmindfully.

I could not hear any footsteps.
You did not show any indicating sign either,
and I did not perform any welcoming action.
You arrived uncalled with a smiling face.

It is difficult to understand Your divine play.
You are hard one moment
and loving in another.

You are beyond comprehension,
unlimited and immeasurable.

That is why,
in meditation,
I offer myself to You.